Szűzanyától-Fatima

Fatima kicsiny portugál falu
 Leiria püspökségben, Lisszabontól 130 kilométernyire, tehát az ország
középpontjában fekszik. Érdekes régi monda beszéli el a Fatima név
eredetét, és azt, hogy egy régi kolostor irányította lakóinak lelki
életét. A kolostor a 17. század végén elpusztult, de a hozzátartozó kis
templom még ma is áll. Itt aratott győzelmet I. János portugál király, a
seregeivel betörő kasztiliai király fölött. A diadalt a Szűzanya
segítségének köszönhette s meg is hálálta támogatását. Kolostort emelt
a domonkos atyáknak, akik azután Szűz Mária különös tiszteletére, a
rózsafüzér-imádsá gra szoktatták a lakosságot.
Ebben az eldugott, jámbor kis fészekben élt a fatimai csoda három egyszerű
kis látnoka: Lucia, Jacinta és Francisco. A három gyermek úgy nőtt fel,
mint a báránykák, amelyek őrizetük alatt legelésztek a réteken. Nem
tudtak sem írni, sem olvasni. Csak imádkozni szerettek, szorgalmasan tanulták
a katekizmust és féltékenyen őrizték lelkük tisztaságát. A csoda idején
még csak Lucia járult az első szentáldozáshoz.
A harmadik titok
A Vatikán nemrégiben nyilvánosságra hozta a "3. fatimai titkot", s hozzá
pápai értelmezést. Azt gondolom, hogy a harmadik titok szövege még mindig
nem az, ami ténylegesen elhangzott. Íme az a verzió, amely talán az igazihoz
a legközelebb áll.
A Szentegyház megengedte, hogy nyilvánosságra kerüljön az üzenet, a
rosszak megtérése érdekében.
1917 október 13-án jelent meg a Szűzanya Fatimában. Megrázó üzenetet
hozott a földre az égből. Az egyházi kivizsgálás nyomán (1958) minden
igaznak bizonyult Fatimában. Az üzenetet átadták az akkori pápának, XII.
Piusnak, akit az üzenet tartalma mélyen megrázott. Az írást
lepecsételtette, és utódjának hagyta. Halála után a közvélemény kérte
XXIII. János pápától a nyilvánosságra hozatalt. Ő azonban nem tette.
Mondván, hogy ezzel nagy pánikot keltene. XXIII. János halála után VI. Pál
pápától kérték, legalább részleteket közöljön a szörnyű titokból.
VI. Pál ezt megengedte (1963-64) arra való tekintettel, hogy a beteljesülés
már nagyon közel van.
A Szűzanya megjelent Luciának, aki ma Kármalita apáca, és ezt mondta:
,,Menj gyermekem és add tudomására aaz embereknek amit mondok. Én melletted
leszek! A világra borzalmas büntetés vár a XX. század második felében.
1950-2000-ben. Az emberek nem teljesítették Isten parancsát, ahogy azt a
Teremtő kívánta. Mindenütt a ...  uralkodik, kényszeríti az
emberiséget, hogy gyűlöljék egymást, és készítsenek olyan fegyvert,
amelyik perceken belül megsemmisíti az egész világot. Az emberiség fele
elpusztul ezáltal. Ez a büntetés keményebb lesz, mint a vízözön!
Pusztulnak kicsik, nagyok, erősek, gyengék. Az egyházra is rossz idők
járnak. Ez az idő a megpróbáltatások ideje lesz! A ...
békétlenséget, hitetlenséget terjeszt! Majd Rómát is megcélozza! Akiknek
gyenge a hite mind elvesznek. Isten szörnyű természeti csapásokat bocsájt a
földre, tűz, füst, vízáradat, orkán, hideg jégeső, földrengés
kíséretében. Mindenki elpusztul, aki Isten ellen vét. Akik élve
 maradnak, irígyelni fogják azokat, akik már meghaltak. Ilyen borzalmakat
senki sem vár, de ez mégis eljön azért, hogy a Teremtő megbüntesse az
ellene lázadókat. Mindenhol a halál fog uralkodni, mert a rossz kihívta
Isten haragját. Akik hűek maradtak, azok túlélik azt, és még
hűségesebbek lesznek. Hívok mindenkit aki Krisztus követője! Jaj azoknak,
akik nem akarják a világ javulását, és még rosszabb lesz minden!"
Páter Augusti Fortes, Rómában működő pap, Fatimában ezt a híradást
tette közzé: "A Szentatya megengedte, hogy meglátogassam Luciát a Kármelita
kolostorban, Portugáliában. Nagyon szomorúan fogadott, ezt mondta a Páter. A
jók mennek a maguk útján, és nem csinálnak gondot a jeladásból, a rosszak
mennek a széles kárhozat útján. Higgye el Páter, a büntetés nagyon közel
van! Mennyi lélek megy a pokolba, ezért nagyon szomorú a Szűzanya. Mondja el
az emberiségnek, mit mondott a Szűzanya nekem. Sok állam eltűnik a föld
színéről, egy nagy hatalom lesz a korbács, mivel a jó Isten megbünteti az
emberiséget. Ha imádsággal az emberek megjavulnak, akkor még meg lehet
menteni a Földet, de ha nem imádkoznak az emberek, a Föld elpusztul. Meg kell
mondani az emberiségnek, hogy ne várják a figyelmezteté st a Pápától,
püspököktől. Az idő megérett. Az emberek imádkozzanak azért, hogy Isten
haragját
 visszafordítsá k. Mindenki kérje a maga környezetében, hogy imádkozzanak!
A Szűzanya nyomatékosan figyelmeztetett:
Katasztrófa előtt álltok és ez nagyon közel van. Még mondta: A
Szentolvasó és az és Szeplőtelen Szívem az utolsó menedéktek. Azt
kívánom, hogy minden első pénteken és első szombaton járuljatok
szentáldozáshoz! Ajánljátok fel magatokat az én Szeplőtelen Szívemnek. Az
én szívem a világ megmentője lehet! Mi vár ránk?
Nem az embereknek kell hinnetek. Mindenhol békéről és nyugalomról fognak
beszélni, amikor éjjel egy magasrangú férfit meg fognak gyilkolni, s ez
alapja lesz, hogy kirobbanjon a forradalom. Hideg lesz, a nagy hatalom katonái
Nyugat-Európába mennek, de a páncélosok csak Rómáig érnek el, mert az itt
kezdődő atomháború megsemmisíti őket. A halálos felhőktől mind elesnek.
A Dunától az Északi tengerig csupa pusztaság lesz. Itt egyszerre kirobban a
kozmikus katasztrófa, amelynek három napos sötétség lesz a vége. Itt
egyszerre ebbena 72 órás sötétségben a mérgezett gáz következtében
elpusztul az emberiség egyharmada. Csak a jók nem kerülnek a sátán
karmaiba.
Ők a katasztrófát túlélik. Ezt követően kis ideig, 20-25 évig béke
lesz. Ezek hatására visszatér az egyházba Oroszország, Kína, Anglia,
protestánsok és zsidók.
Mindenki hinni fog Jézusban és a Szűz Máriában. Azok akik nem pusztulnak el
a 3 napos sötétségben, új korszakot élnek át.
Egy éjjelen 10 perccel éjfél előtt nagy földrengés lesz. 48 órán
keresztül fog tartani a Földön. Ez jelezni fogja, hogy Isten az egyedüli
úr, s akik ezt az üzenetet terjesztik, azok nem pusztulnak el. Azoknak nem
kell félniük! Mit tegyünk? A Szűzanya azt mondta, hogy erre az eseményre
hogy erre az eseményre kellőképpen felkészüljünk, hogy ezt az eseményt
túléljük.
Gyermekeim, fogadjátok meg tanácsaim: azon az éjjelen csukjátok be az
ablakokat és az ajtókat, ne beszélgessetek senkivel sem, csak a
hozzátartozóitokkal. Szentelt gyertyát gyújtsatok, más nem fog
világítani. Szentelt gyertya 3 napig tart. Azon az éjjelen nagyon hideg lesz,
a szél süvíteni fog és földrengés lesz. Térdeljetek le a kereszt alá és
mondjátok: Jézus, Mária szeretlek benneteket!Mentsete k meg! Bocsássátok
meg bűneinket! Ti védelmetekbe ajánljuk magunkat!
Amíg a földrengés tart, ne nézzetek ki az ablakon, mert Isten haragja a
Földön van. Füsttől mérgezett élelmet ne vegyetek magatokhoz. Aki ezt nem
hiszi, elpusztul. A szél mérgezett füstöt fog hozni, amit az egész földön
szétszór. Ebben a katasztrófában a sátán fog győzedelmeskedni, de a
harmadik éjjel megszűnik a dörgés, a föld meg fog nyugodni, feljön az
Isten napja, és bevilágítja a Földet. Angyalok jönnek le az égből és a
lelkek nyugalmát hjozzák a földre, 20-26 évre.
Az rajtunk múlik, a mi beállítottságunkion. Az embereknek a bukott
angyaloknak a helyét kell betölteniük, erre lett teremtve. Ez az isteni terv
majd a világvégét jelenti. Isten megengedi, hogy a világ addig tartson,
amíg a kiválasztottak be nem töltik a Földet.
Az Üzenet közvetítőjének megjegyzése: Minden egyes rózsafűzér
elmondásakor biztosítva van, nem csak a Szűz Mária védelme, hanem az is,
hogy halálunkkor menedéket találjunk Szent Szívében. A rózsafűzért
gyakran imádkozzátok, átéléssel. Ez kifejezett kivánsága a Szent
Szűznek. Aki ezt az üzenetet komolyan veszi, az sokat imádkozzon és ajánlja
fel életét a világért.
Arra az alkalomra, ha megérnénk a borzalmat, mindig legyen kéznél szentelt
gyertya és gyufa! Ha elkezdődnék mindez, ne veszítsük el
lélekjelenlétünket, hanem adjuk magunkat a legszentebb isteni történésnek.
A SZÜZANYA
AZ ELSŐ MEGJELENÉS
1917 május 13án a három pásztorgyermek az iriai völgykatlanban, a ,,Cova da
Iriában", Fatimától mintegy három kilométernyire legeltette nyáját.
Rózsafüzért imádkoztak, azután kövekből házat építettek. Ez volt
legkedvesebb játékuk. Hirtelen villám hasított át a ragyogó napsütésen!
Ijedten pillantottak az égre: egyetlen felhőcske sem látszott! Mégis jobbnak
látták, hogy hazafelé induljanak. Amint fölfelé kapaszkodtak a dombon,
újabb villám vakította el szemüket. Rémületükben most már futni kezdtek,
de egyszerre megálltak, mintha földbe gyökerezett volna lábuk. Néhány
lépésnyire tőlük a kis tölgyfa fölött csodálatos ragyogásban,
gyönyörű nőalak lebegett. Kedves mozdulattal nyugtatta meg a gyermekeket:
“Ne féljetek, nem bántlak benneteket."
A gyermekek először hallgatagon, mozdulatlanul nézték. Végre Lucia
kinyögte:
“Honnan jössz?”
“Az égből jövök."
,,És mit kívánsz tőlem?"
“Azért jöttem, hogy megkérjelek benneteket, legyetek itt minden hónap
13án hatszor egymásután ugyanebben az órában, egészen októberig.
Októberben majd megmondom, hogy ki vagyok és mit kívánok tőletek."
Egy pillanatig csend lett Francisco látta ugyan a gyönyörű alakot, de nem
hallotta a beszédet. Jacinta hallotta a párbeszédet, de nem volt bátorsága
megszólalni. Lucia végre újabb kérdést tett fel:
,,Te a mennyből jössz . . . én is az égbe fogok jutni?"
“Igen."
,,És Jacinta?"
“Ö is."
,,És Francisco?"
“Francisco is; de előbb még sok rózsafüzért kell elmondania."
Lucia ezután még két fiatal leány sorsáról érdeklődött, akik nemrégen
haltak meg; a jelenés azt mondta, hogy az egyik a mennyországban van, a másik
a tisztítóhelyen. Azután így folytatta:
“Akarjátok-e Istennek ajándékozni magatokat, hajlandók vagytok-e minden
áldozatot meghozni és minden szenvedést elfogadni, amelyet engesztelésül
bocsát rátok, a sok bűnért, amellyel az isteni Fölséget megbántják, a
bűnösök megtéréséért és elégtételül a sok káromlásért és más
sértésért, amellyel Mária szeplőtelen Szívét illetik az emberek?"
“Akarjuk" — válaszolta lelkesen Lucia mindhármuk nevében.
Az Úrnő kedves, anyai mozdulatával fejezte ki megelégedését, majd
kijelentette, hogy hamarosan sokat kell szenvedniök, de Isten kegyelme
mindenkor megerősíti és megvigasztalja őket. Végül széttárja
összekulcsolt kezét és csodálatos, szelíd, de mégis szívbemarkoló fényt
sugárzott a kis látnokokra. “Ebben a fényben úgy láttuk magunkat, mint
ahogy Istenben vagyunk, tisztábban, mintha a legragyogóbb tükörbe néztünk
volna." Ekkor térdre vetették magukat és elmondták az angyal imáját a
Szentháromsághoz. Az Úrnő végül azt ajánlotta, mondják el a
rózsafüzért mindennap, hogy kiesdekeljék a világnak a békét. Majd
könnyedén felemelkedett és, kelet felé, eltűnt a szemük elől. A gyermekek
lassanként magukhoz tértek elragadtatásukbó l és izgatottan tárgyalták
meg az eseményt. Lucia meghagyta a kisebbeknek, hogy senkinek se szóljanak
otthon, de a kis Jacinta mégsem tudta megállni, hogy el ne
 meséljen mindent az édesanyjának. Erre szembesítették Franciscóval és
Luciával. Lucia anyja, abban a meggyőződésben, hogy képzelődés az ész,
szigorúan megbüntette leányát. A jelenés híre azonban hamarosan elterjedt
a vidéken, bár senki sem adott hitelt a három gyermek állításának.
A MÁSODIK MEGJELENÉS
Elérkezett június 13a, Szent Antal ünnepének előestje, melyet egész
Portugáliában, de különösen Fatimában nagy ténnyel ünnepelnek meg,
hiszen Szent Antal az egyházközség védőszentje. A gyermekek szülei az
ünnepségre készülnek, a kis pász • torok pedig a Cova da Iriába. Mintegy
ötven ember követte őket kíváncsiságból. Elimádkozták a rózsafüzért
s pontosan délben újra megjelent a villám, majd pedig az Úrnő maga.
,,Mit kívánsz tőlem?" — kérdezte Lucia ismét. A jelenés azt felelte,
hogy jövő hónap 13án újból eljön, addig pedig mondják el mindennap a
rózsafüzért. Majd így folytatta:
,,Azt akarom, hogy tanuljatok meg olvasni. Akkor majd megmondom, mit kívánok."
Lucia egy betegért könyörgött, akit imaiba ajánlottak:
,,Ha megtér, egy éven belül meggyógyul." Ezután egy titkot bízott a
gyermekekre: ez volt az “első titok". Francisco megint nem hallotta, mit
mondott az Úrnő és Luciától tudta meg ,,titkát". Mi lehetett a titok?
AZ ELSŐ TITOK
Ma már lehullott róla a lepel. Lucia 1927-ben engedélyt kapott Jézustól,
hogy közölje a titkot a világgal. Az ő parancsára írta le Lucia az akkor
lefolyt párbeszédet:
Lucia:
,,Kérlek téged, végy magadhoz mind a hármunkat a mennyországba! "
Az Úrnő:
,,Igen, hamarosan eljövök, hogy elvigyem Franciscót és Jacintát. Neked
tovább kell a földön maradnod. Jézus fel akar használni téged, hogy az
emberek jobban megismerjenek és megszeressenek engem. Meg akarja alapítani
szeplőtelen Szívem tiszteletét a világban. Aki gyakorolja ezt, annak
megígérem, hogy üdvözül. Az ilyen lelkek előnyben részesülnek Istennél,
mint virágok, amelyeket trónja elé helyezek."
Lucia:
,,Így hát egyedül kell itt maradnom a földön?"
Az Úrnő:
,,Nem, leánykám. Sokat szenvedsz? Ne veszítsd el bátorságodat! Én sohasem
hagylak el téged. Az én szeplőtelen Szívem lesz menedéked és utad, mely
Istenhez vezet." Mialatt az utolsó szavakat mondta, széttárta kezét s fényt
sugárzott a gyermekekre, mely által mintegy Istenben látták önmagukat.
Francisco és Jacinta olyan sugárkévében álltak, mely az ég felé tört,
mert rövidesen oda kellett kerülniök, Lucia viszont olyan sugárözönben
állt, mely a földön ömlött el. A jelenéstől jobbra egy szívet láttak,
melybe mindenfelől tövisek hatoltak bele. Rádöbbentek, hogy ez Mária
szeplőtelen Szíve, melyet a világ számtalan bűne sebzett meg s amely
vezeklést, jóvátételt kíván. Lucia végezetül így ír: ,,A Szűzanya
akkor nem parancsolta meg, hogy hallgassunk, de mi éreztük, hogy ez az Úr
kívánsága." Amikor a jelenés távolodni kezdett, a körülállók a kis
tölgyfa irányából rakétaszerű kis
 robbanást hallottak, majd látták, amint fehér felhőcske emelkedett az
égnek. A látnokok vágyódó pillantással kísérték a Boldogságos Szüzet,
Lcia pedig felkiáltott:
Ha látni akarjátok, ott van ... ott..." S a felhőre mutatott. Amikor az is
eltűnt, így szólt:
,,Vége. Az ég bezárult." A kis pásztorok hazatértek. Éppen a nagymise
végére értek a faluba. A két család állásfoglalása ellentétes volt. A
két kisebb gyermek szülei hittek beszédüknek, Lucia anyja viszont
képzelődésnek tartotta az egészet. El is vitte leányát a paphoz, hogy
gyónja meg hazugságát. A plébános csak annyit mondott, hogy a jelenés
lehetett az ördög cselvetése is.
,,Nem," — jelentette ki Jacinta, mikor ezt meghallotta azt gondolta az ördög
csúf és a pokolban lakik. ,,Az az Úrnő pedig csodálatosan szép volt és az
égbe ment."
A HARMADIK MEGJELENÉS
Július 13án már több mint 3000 ember kísérte a gyermekeket a Cova da
Iriába. Lucia egészen az utolsó pillanatig otthon akart maradni, annyira
megfélemlítetté k a szülei s az ördögtől való rettegése. Végül
azonban mégis útnak indult két kis társával. A jelenés pontosan délben
ismétlődött meg. Lucia eleinte nem akart megszólalni, de a kis Jacinta
rábeszélésére végül mégis feltette a megszokott kérdést:
,,Mit kívánsz tőlem?" Az Úrnő újból megkérte, hogy ne mulasszák el a
jövő hó 13-át, mondják el mindennap a rózsafüzért a Szűzanya
tiszteletére, hogy kiesdekeljék a háború gyors befejeződését, mert csak a
Szűzanya segíthet rajtuk. Lucia megkérte az Úrnőt, hogy mondja meg nevét
és tegyen csodát, hogy mindenki higgyen megjelenésében. Kérésére a
jelenés azt felelte, hogy csak jöjjenek el minden hónap 13-án: októberben
majd megmondja, hogy kicsoda Ő s akkor nagy csodát is tesz, hogy mindenki
higgyen benne. Luciának még egyéb kérései is voltak: gyógyítson meg az
Úrnő egy szegény nyomorékot, térítsen meg egy családot, vigyen egy
beteget magával az égbe. Az Úrnő azonban mindannyiuknak csak a rózsafüzér
imádkozását ajánlotta, majd így folytatta:
,,Áldozzátok fel magatokat a bűnösökért és mondjátok gyakran,
különösen, ha áldozatot hoztok: Jézusom, irántad való szeretetből, a
bűnösök megtéréséért, engesztelésül a megbántásokért, amelyek Mária
szeplőtelen Szívét érik." Végül feltárta előttük második és
legnagyobb titkát, azzal a kifejezett utasítással, hogy az ő engedélye
nélkül senkinek el ne mondják. Lucia huszonöt évig hallgatott és csak
1941-ben tárta fel ezt a titkot. Mi lehetett ez a titok?
A MÁSODIK TITOK
Lucia 1941-ben “engedelmességből és az ég engedélyével" a következőket
írta: “A titok három különböző, de szorosan összefüggő dolgokból
állott. Ezek közül keltőt mondhatok el most, a harmadik pillanatnyilag még
titok marad."
Az első része: a pokol látomása
“Amikor Mária az utolsó szavakat kiejtette, amelyekről már beszámoltam,
széttárta kezét, mint ahogy a megelőző két hónapban is tette. A belőle
kiáradó fénycsóva ezúttal behatolt a földbe s ott nagy tűztengert
láttunk, benne elmerülve pedig fekete, megégett lényeket, negatívokat és
lelkeket, emberi alakban. Ezek olyanok voltak, mint átlátszó, izzó
széndarabok. A lángok között magasba emelték őket, majd leestek, mint a
súlytalan szikrák, de mégsem lebegtek, hanem visszazuhantak a szörnyű
parázsba. Közben olyan rettenetes jajgatást, fájdalmas, kétségbeesett
kiáltozást hallattak, hogy valósággal reszkettünk a borzadástól és az
ijedségtől. (Bizonyára ebben a pillanatban tört ki belőlem az a
fájdalomkiáltás, amelyről a körülöttem álló emberek beszéltek.) A
negatívok olyanok voltak, mint valami szörnyű és utálatos ismeretlen
állati alakok, de átlátszóak, mint az izzó szén. Ez a
 látomás csak egy pillanatig tartott. És hálával tartozunk jóságos
mennyei Anyánknak, hogy már előzőleg megígérte nekünk a mennyországot.
Máskülönben, azt hiszem, meghaltunk volna az ijedségtől és a
borzalomtól."
A második része: Mária szeplőtelen szívének tisztelete
Amikor mintegy segélykérően néztünk fel a Szűzanyára, jóságos, szomorú
hangján így szólt:
,,Láttátok a poklot, ahová a nagy bűnösök jutnak. Az ő megmentésükre
akarja az Úr az én szeplőtelen Szívem tiszteletét a világban
meghonosítani. Ha az emberek megteszik azt, amit nektek mondok, sok lélek
megmenekül és a béke is elérkezik. A háború (1914—1918) már vége felé
közeledik; ha azonban nem szűnnek meg az Urat bántalmazni, nem sok idő telik
bele s új, még szörnyűbb háború kezdődik. Ez a következő pápa uralma
alatt történik. Ha majd egy éjszakán ismeretlen fényt láttok feltűnni,
tudjátok, hogy ez az isteni jel, hogy a világ számtalan bűnéért közeleg a
büntetés. Ez a büntetés: háború, éhínség, az Egyház és a Szentatya
üldözése ... Hogy ezt megakadályozzam, eljövök, hogy a világot
felajánlják az én szeplőtelen Szívemnek és az elsősszombati engesztelő
szentáldozást bevezessék. Ha teljesítik kérésemet, egy keleti ország
megtér és béke lesz. Ha nem teljesítik,
 akkor hitellenes propaganda terjeszti majd a világban tévtanait; háborút s
egyházüldözést idéz elő. Sok jó embert fognak megkínozni; a
Szentatyának i sokat kell szenvednie; több nemzetet megsemmisítenek. .. A
láthatár komor. Egy fénysugár mégis áttöri:
,,Végül mégis szeplőtelen Szívem diadalmaskodik ... Egy nagy ország
megtér és hosszú békekorszak köszönt a világra. Portugália pedig
megőrzi hitét." A jelenés végül így szólt: (A titok harmadik részét
még homály borítja.)
,,Ne mondjátok el senkinek. Csak Franciscónak mondhatjátok meg. Ha majd a
rózsafüzért imádkozzátok, tegyétek minden tized végére: Jézusom,
bocsásd meg bűneinket, őrizz meg bennünket a pokol tüzétől, vigyél
minden lelket a mennyországba, különösen azokat, amelyek leginkább
rászorulnak irgalmadra." Valamivel előbb még azt mondotta: —
“Szükséges, hogy megjavuljanak, bocsánatot kérjenek bűneikért s ne
bántsák meg többé az Úr Jézust, akit már annyiszor megbántottak. " A
körülállók mit sem sejtettek ezekből a titkokból, csak annyit láttak,
hogy a jelenés helyére fehér felhő ereszkedett le s a nap fénye feltűnően
elhomályosodott. Ezek a jelenségek a látomás végeztével szűntek meg.
A NEGYEDIK MEGJELENÉS
Az egyházi körök—a fatimai jelenéssel kapcsolatban — továbbra is
tartózkodnak minden állásfoglalástól. Annál hangosabb volt a sajtó,
melynek egy része szélhámosságnak minősítette a látomásokat. Kirohanása
azonban kétségtelenül nagyot lendített a dolgon, mert így egész
Portugália megismerte Fatimát és augusztus 13án már mintegy 15000 néző
özönlött a Cova da Iriába. Ezúttal nemcsak kíváncsiak tartózkodtak ott,
hanem már jámbor hivők morzsolgatták a rózsafüzért és énekeltek
egyházi énekeket. Dél volt már, de a kis látnokoknak se híre, se hamva!
Nagy volt az izgalom, a csalódottság, az aggodalom. Végre elterjedt a hír,
hogy a gyermekeket letartóztatták és börtönbe zárták. A körülállók
hangosan méltatlankodtak s már-már elindultak a kerületi elöljáróhoz,
ekkor azonban rendkívüli jelenség kötötte le az emberek figyelmét.
Hirtelen mennydörgés hallatszott, villám
 cikkázott s a tölgyfa körül gyönyörű felhő képződött. Mintegy tíz
perc múlva felemelkedett a felhő és eltűnt a nézők szeme elől. Mindenki
megnyugodott és a kerületi elöljáró is megmenekült a veszélytől. A
Szűzanya tehát nem maradt el a találkozóról. A kicsinyek elmaradtak, de nem
saját hibájukból. Már 11-én faggatni kezdték őket, gondolván talán
bevallják “hazugságaikat" . Hiába volt minden. Végül 13-án reggel
letartóztatták s Vila Nova di Ourem-be, a kerületi elöljáró színe elé
vezették őket. Az elöljáró, Arturo d'Oliveira Santos volt. A gyermekek
többszöri sürgetésre sem voltak hajlandók titkukat elárulni s erre
bezárták őket. Egész nap s a következő napon is faggatták s szörnyű
fenyegetésekkel rémítgették őket. Az elöljáró megígérte, hogy forró
olajban főzeti meg mindhármukat, de ez sem használt. Augusztus 15-én végre
megelégelte a dolgot, s szüleikhez
 küldte vissza a gyermekeket. Amikor Lucia anyja meghallotta, hogy leányát
bezárták, így szólt: — “Nem baj, megérdemelte! Ha hazugság volt, amit
mondott, most megkapja büntetését, ha igaz volt, majd megvédelmezi a
Szűzanya." S a Szűzanya valóban meg is védelmezte.
Augusztus 19-én, vasárnap, Lucia és Francisco együtt őrizték a nyájat a
kisfiú bátyjával, Jánossal egy “Valinhos" nevű helyen. Hirtelen
észrevették, hogy a levegő átszíneződik, ugyanúgy mint a Cova da
Iriában, a jelenések előtt. Máris cikkázott a villám s Lucia azonnal
hivatta Jacintát. Egy pillanattal a kislány megérkezése után megjelent az
“Úrnő".
Először is arról panaszkodott, hogy a gyermekeket 13án megakadályoztá k a
megjelenésben s hozzátette, hogy az októberre ígért csoda büntetésből
nem lesz olyan hatásos. Újból figyelmeztette a gyermekeket a
rózsafüzér-imádsá gra s kérte őket, hogy a következő két hónapban
tartsák be pontosan a megbeszélt időpontot. Lucia megkérdezte, mi
történjék a zarándokok ajándékaival, amelyeket a tölgyfa alá helyeztek.
A jelenés megnevezte az ajándékok felhasználásának módját, válaszolt
Lucia egyéb kérdéseire, és szomorú hangján egyre csak az imádságot és
az önmegtagadást ajánlotta a gyermekeknek, majd így végezte szavait:
,,Imádkozzatok, imádkozzatok és hozzatok sok áldozatot a bűnösökért. Be
sokan Jutnak a pokolba, mert senki sem hoz áldozatot, senki sem imádkozik
értük."
A látomás megint 10 percig tartott, azután az “Úrnő" újra eltűnt. A
gyermekek megvigasztaló dva tértek haza. A faggatás, a kínzás
folytatódott, de a kicsinyek nyugodtan mondták: — ,,Ha megölnek bennünket,
annál jobb! Legalább hamarabb jutunk a mennyországba. "
AZ ÖTÖDIK MEGJELENÉS
Az üldözések, a hatóság ellenállása lelkesítő hatást váltott ki
Portugália népében. Szeptember 13án már több mint 20.000 ember jelent meg
a jelenés színhelyén a völgykatlanban. Amikor a gyermekek megérkeztek,
felszólították a körülállókat, hogy imádkozzanak Máriához. Délben
elhomályosodott a nap fénye, majd a kíváncsiak s a hívők legnagyobb
ámulatára fénylő gömb jelent meg az égen, mely lassan lebegve haladt kelet
felé. Eltűnt, majd újból megjelent s a nap irányában tovább haladva
végleg megsemmisült. Ötödik látogatása alkalmával azt mondta a Szűzanya
Luciának és a kicsinyeknek, hogy csak folytassák a rózsafüzér-imádsá
got, hogy kiesdekeljék a háború végét. Azután megígérte, hogy
októberben Szent Józseffel és a Kisded Jézussal tér vissza. Meghagyta
nekik, hogy a jövő hónap 13án biztosan jöjjenek el a Cova da Iriába. Lucia
ezután arra kérte az Istenanyát,
 gyógyítana meg néhány beteget. A jelenés azt felelte, hogy egyikmásik
meggyógyul, de néhányan nem, mert azokban nem bízik az Úr.
— A nép szeretne ezen a helyen kápolnát építeni — közölte Lucia. Ezt
a kérést helyeselte a Szűzanya s meghagyta, hogy az adományozott pénz egyik
feléből fedezzék az építkezés kezdeti költségeit. A nap
elhomályosodásá n kívül, mely annyira észrevehető volt, hogy a holdat és
a csillagokat is látni lehetett és a fénylő gömbön kívül más jelek is
kísérték a Szűzanya és a gyermekek titokzatos párbeszédét. A levegő
sárgásan elszíneződött és fehér felhő burkolta a tölgyfát és a kis
látnokokat. Az égből különös kis fehér pelyhek hullottak, majd a föld
fölött néhány méternyire szétoszlottak.
A HATODIK MEGJELENÉS
A csodás jelenségeknek tulajdonítható , hogy sokan komolyan hittek már a
gyermekek állításainak s valóságos emberáradat özönlött az Iria
völgyébe. Egész Portugália forrongott. Október 13án már mintegy 60.000
ember sereglett a kicsinyek köré. Esős, hűvös nap volt, de a tömeg mégis
egyre növekedett. Még a legtávolabbi vidékekről is egyre jöttek a hívek
és a kíváncsiak, hogy tanúi legyenek az október 13ára ígért nagy
csodának. A három gyermek rémülten, elveszetten állt a tömegben, a
kíváncsiak minden oldalról lökdösték, taszigálták őket. Közeledett a
dél. Lucia ekkor meghagyta, hogy mindenki csukja össze az ernyőjét s kezdje
meg a rózsafüzér-imádsá got. Pontosan délben megjelent a fényalak. A
körülállók ismét csak egy fehér felhőt láttak, a kis csoport körül.
Lucia megismételte szokott kérdését:
,,Ki vagy és mit kívánsz tőlem?" A jelenés pedig végre megfelelt a
kérdésre s elárulta, hogy ő Rózsafüzér Királynője s az a kívánsága,
hogy ezen a helyen kápolnát építsenek tiszteletére. Ezúttal hatodszor
ajánlotta a mindennapi rózsafüzér imádságot. Hozzátette még, hogy a
háború már a vége felé közeledik s a katonák hamarosan hazatérhetnek.
Luciát számtalan. ember kérte, hogy adja elő kélését a Szűzanyának.
Ezért így szólt:
,,Annyi kérnivalóm lenne még ..."
A Szentszóz azt válaszolta, hogy egyes kéréseket teljesít, másokat nem.
Azután rögtön visszatért üzenetének lényegéhez: — ,,Az emberek
javuljanak meg és kérjenek bocsánatot bűneikért." Majd szomorú arccal,
könyörgő hangon fűzte hozzá: ,,Ne bántsak meg többé az Urat, akit úgyis
annyiszor megbántottak már!" Ez volt a Szentszúz utolsó szava s a fatimai
üzenet lényege. Azután széttárta kezét, mélyből fény sugárzott és
ujjával a napra mutatott...
A NAPCSODA
Ebben a pillanatban Lucia felkiáltott: ,,Nézzétek a napot!" Mily csodálatos
színjáték! Az eső hirtelen elállt, a felhők szétszakadtak s a napkorong
láthatóvá vált. De nem aranyos színben tündökölt, hanem ezüstösen
csillogott mint a hold. Majd rettenetes sebességgel forogni kezdett saját
tengelye körül. Olyan volt, mint egy tüzes kerék, sárga, zöld, vörös,
kék és ibolyaszínű sugárkévéket vetett maga köré. Egy pillanatra
megállt, majd újból forogni kezdett. Ismét megállt és megint, harmadszor
is forogni kezdett s még csodásabban szórta a tündöklő színeket. A tömeg
mozdulatlanul, elragadtatva bámult. Hirtelen mindenki úgy látta, mintha a nap
leszakadna a mennyboltról s feléjük zuhanna. Rémült kiáltás tőrt fel
tízezrek torkából: “Csoda! Csoda!"
,,Hiszek Istenben!"
,,Üdvözlégy Mária!"
,,Istenem, irgalom!" — És mindnyájan térdre borultak a sárban és hangosan
mondták a bűnbánat imáját. Ez a színjáték jó tíz percig tartott. Kb.
60.000 ember látta, közöttük hivők és hitetlenek, egyszerű parasztok és
művelt városiak, tudósok, újságírók. És minden előkészítés nélkül
szakadt rájuk a csoda, csak egy kislány kiáltására lettek figyelmesek:
,,Nézzétek a napot!" ... És ugyanazokat a jelenségeket észlelték, egyazon
időben s azon 9 napon, abban az órában, melyre a Szűzanya a csodát
ígérte. S azonkívül is sokan látták még öt vagy még több kilométernyi
távolságban Fatimától. Ezeket az embereket pedig igazán senki sem
vádolhatja elfogultsággal, sem szuggesztió alatt nem állhattak. Az átázott
ruhák is néhány perc alatt teljesen megszáradtak. Miért volt szükség
ezekre a csodákra? Nyilván azért, hogy bizonyítsák a jelenések
valódiságát és hangsúlyozzák a
 mennyei üzenet rendkívüli jelentőségét, melynek átadója maga az
irgalmasság Anyja volt. Legyen neki hála és dicséret! Az ötödik
megjelenés alkalmával a Szűzanya megígérte a gyermekeknek, hogy októberben
Szent Józseffel és a Kisded Jézussal tér vissza. És most, amikor
felemelkedett a nap felé, a gyermekek a nap mellett hirtelen megpillantottá k
a Szent Családot. Jobb felől a Szentszúz állt fehér ruhában, égszínkék
köpenyben, arca ragyogóbb mint a nap, bal felől Szent József a Kisded
Jézussal, aki egykét évesnek látszott. A Szent Család megáldotta a
világot a kereszt jelével. Amikor a látomás eltűnt, Lucia látta az
Üdvözítőt, amint megáldja a tömeget, majd újból a Szentszűzet, két
különböző megjelenési formában. Csak ezeknek a látomásoknak
szétfoszlása után tudták a látnokok egész figyelmüket a napra
irányítani.
FATIMA A CSODA UTÁN
1917 óta a Szűzanya nem jelent meg többé a Cova da Iriában, de ekkor
kezdődtek meg a rendszeres zarándoklatok minden hó 13án, főként május és
október között. S a Szentszúz kegyelem ajándékai leszálltak a beteg
lelkekre, a beteg testekre. A jelenések helyén először emlékívet
állítottak, majd kicsiny kápolnát emeltek, végül pedig hatalmas szentélyt
építettek. Ma a templom körül kórház, lelkigyakorlatoshá z és más
épületek sorakoznak. Az ellenfél természetesen nem nyugodott bele oly
könnyen az eseményekbe. Minden erejével küzdött az ájtatosság
elterjedése ellen. Az egyházi hatóság vizsgálata 1917—19-ig, majd 1922
májusától 1930 áprilisáig tartott. Végül hivatalosan elismerték a
fatimai jelenések hitelességét s megengedték a fatimai Szűz tiszteletének
terjesztését. A nép persze nem várta be az egyházi hatóság
jóváhagyását, hanem az első perctől kezdve százezrével
 özönlötte el a kegyhelyet. Az egyházi jóváhagyást például 100.000
ember jelenlétében olvasták fel, éppen tizenhárom évvel az utolsó
jelenés után. A lisszaboni bíboros pátriárka vezetésével és 300.000
zarándok rézvételével, akik Portugália minden részéből sereglettek
Fatimába. A spanyol polgárháború idején, a portugál egyház újból
zarándoklatot szervezett Fatimába, hogy a fatimai Szűz segítségével
megmentsék hazájukat a veszedelemtől. És Portugália megmenekült.. .
1938 május 13-án megismételték a fatimai Szűznek tett felajánlást. A
jelenések huszonötéves évfordulóján, 1942ben csodálatos, soha nem látott
diadalmenetben kisérték a Szentszúz szobrát Falimából Lisszabonba.
Milliók zarándokoltak a Cova da Iriába, hogy egyesítsék imájukat a
jubiláló Szentatyával s könyörögjetek a békéért. Portugália
csodálatos változáson ment át a huszonöt év alatt. A püspöki
körlevélben olvashatjuk: “Aki 25 évvel ezelőtt hunyta le szemét
Portugáliában, ma nem ismerné meg többet az országot. Olyan mély, olyan
hatalmas változás állott be életében s mindez annak az egyszerű,
láthatatlan tényezőnek a következtében, melyet a fatimai Szűz megjelenése
jelentett."
A KIS LÁTNOKOK
A két kis testvér, Francisco és Jacinta nincsenek már közöttünk. Örök
boldogsában szemlélhetik a fénybe öltözött “Úrnőt". A Szentszűz első
megjelenése alkalmával azt ajánlotta a kicsinyeknek, hogy hozzanak
áldozatokat a bünősök megtéréséért. A gyermekek tanácstalanok voltak,
mert nem tudták, mivel hozhatnának áldozatot. Másnap azután Francisco így
szólt:
— Adjuk oda uzsonnánkat az állatoknak. Ez áldozat. Ez volt első
böjtnapjuk, de az elsőt sok újabb követte, csakhogy akkor már nem az
állatoknak adták, az ennivalót, hanem a szegény gyermekeknek. Lassankint a
művésziességig fejlesztették önmegtagadásukat.
1918 decemberében Francisco és Jacinta spanyolnáthát kaptak. Lucia minden
szabadidejét velük töltötte. Mind a hárman tudták, hogy ez a két gyermek
utolsó betegsége.
Francisco, aki hitt az égi üzenetben, melyet nem közvetlenül a
Szűzanyától, hanem csak Luciától hallott; Francisco, aki számtalan
rózsafüzért mondott el a Szentszűz kívánságára, Francisco, aki oly sok
áldozatot hozott a bűnösökért, 1919 április 3án részesült az első
szentáldozásban s másnap örökre lehunyta szemét. Még nem töltötte be
tizenegyedik évét.
Jacinta kálváriája hosszabb volt. A “spanyol" következtében súlyosan
megbetegedett. Szenvedését áldozatul ajánlotta fel a Szűzanyának. Végül
a lisszaboni kórházba vitték, hogy műtétnek vessék alá. Fájdalmai és
áldozatossága egyre növekedett. Magányosan halt meg, ahogy a Szűzanya
előre megjövendölte neki betegsége folyamán, egyik látomásában. 1920
február 20-an lehelte ki lelkét. Még nem töltötte be a tizedik évét.
Bátyja, Francisco mellé temették a fatimai temetőbe. Sírkövükön csak ez
áll: “Itt nyugszik Francisco és Jacinta Marto földi porhüvelye, akiknek
megjelent a Szűzanya." Lucia továbbra is elzarándokolt a tömeggel minden hó
13-án s a Cova de Iriában mondta el rózsafüzérét. Majd püspöki
ajánlatra belépett a dorottyás nővérek intézetébe. Ott senki sem tudta,
hogy a nővér, aki beöltözése alkalmával a Maria das Dores (Fájdalmakról
nevezett Mária) nevet kapta,
 voltaképen a fatimai Lucia. Csak örökfogadalma napján tudták meg társnői
a valóságot. A Szűzanya azóta is állandóan segítségére van, hiszen
Mária nővér az ő titkaink letéteményese.